Tömörfa bútor vagy faforgácslap (bútorlap)?

Mivel nemcsak kis dekorációkat készítek, hanem bútorokat is, illetve sokszor felmerül a kérdés, hogy miből készüljön, szeretnék erről a témáról röviden írni.

Túl részletes szakmai okosításba nem mennék most bele, de röviden leírnám a megfontolandó szempontokat, az anyagok előnyeit, hátrányait. Mivel itt a teljesen természetes (tömörfa) anyagot hasonlítom össze az iparilag készített anyaggal, ezért (szakmailag egyébként nem helytállóan) összevonom a klasszikus bútorlapot az MDF-fel (néhol azért beszúrok a különbséget köztük), mert a cikk témája szerint a természetest hasonlítom össze a mesterségessel.

Mivel a természetes, rusztikus lakberendezés képviselője vagyok, én kizárólag tömör fával dolgozom, nyilvánvaló, hogy a fa bútor mellett tudnék erősebb érveket felhozni – még ha ezek érezhetően is inkább emocionális, mint racionális érvek -, de most kicsit inkább összehasonlítom a két vetélytársat, a bútorlapot a tömör fával.

Úgy gondolom, a legtöbb ember számára két hasonló bútor összevetésekor az ár egy igen fontos tényező. Hiszen ha lát két bútort, hasonló színben és szinte azonos méretben, kialakításban, de az egyik 80 ezer Ft, a másik pedig 240 ezer Ft, akkor joggal merül fel benne a kérdés, mit tud a második, hogy háromszor annyiba kerül (vagy esetenként akár ennél is többe).

A két bútort valószínűleg nem ugyanabban az üzletben hasonlította össze, mert az első jó eséllyel egy bútoráruház-lánc tömegterméke, a második egy hazai, kisebb bútoripari vállalkozás, vagy egyenesen egy asztalos egyedi műve. Míg az első bútor feltételezhetően bútorlapból készült, a második már inkább tömör fából. A tömegbútor egy több százszor vagy ezerszer felhasznált terv alapján, gyártósoron készül, míg a második lehet, hogy teljesen egyedi tervezésű és kivitelezésű. A bútorlapot a méretre szabás után nyomtatott felületű anyaggal dekorálják (vagy azt is éppen festik, lakkozzák), furatokat készítenek rá, beteszik egy zacskóba a vasalatokat, kötőelemeket, egyéb szerelvényeket, 1-2 szerszámot, és dobozba csomagolják, amit a vevő maga, vagy ismerős vagy asztalos összerak az otthonában.  A tömör fából készült, egyedi bútoroknál jóval nagyobb az élő, kétkezi munka aránya. Több idő sablonok nélkül méretre szabni, mert mérni kell (a megtervezésről nem is beszélve), marni, csiszolni, furatok helyét is kézzel kimérni, fúrni, a felületkezelés is kézzel történik ecsettel, hengerrel vagy festékszóróval.

Az árbeli különbség tehát jól látszódik a ráfordított időben is, de maga az alapanyag ára is nagyban eltér. A bútorlapok ára töredéke egy tömör falap árának. Még az egyik legolcsóbb természetes alapanyag, a fenyő köbméterre vetített ára is többszöröse lehet egy bútorlapénak.

De mit tud a két anyag, miért nem mindegy, hogy miből van, ha majdnem ugyanúgy néznek ki és azonos funkciót látnak el?

Nézzük a bútorlapokat. Vannak laminált és nem laminált (natúr) bútorlapok, ezek faforgácsból készülnek mesterségesen (nem nőnek faforgács fák az erdőben).

Ezek az anyagok nagy táblában is homogén összetételben állnak rendelkezésre, nincsenek göcsök, szerkezeti különbségek az anyagában. Viszonylag könnyűek (MDF valamivel nehezebb), ezért könnyen mozgathatók, teherbírásuk ennek ellenére jónak mondható, rengeteg színben, mintával elérhetők, a rendesen zárt (laminált) anyag vízálló - ezért ez ajánlott konyhai pultokra például, ahol gyakori, hogy nedvesség kerül a felületére. A nem laminált bútorlapokat lehet festeni, lakkozni, de ez nem vízálló, ezért ezt figyelembe kell venni – például könyvespolcokhoz, vagy elektronikai eszközök tárolásához alkalmas lehet, mert ott a bútortól függetlenül is nagyon figyelünk, hogy ne vizezzünk a környékén.

Különböző gyártók különböző minőségű faforgácsból készítik, ez leginkább a tartósságában érezhető. Korábban mi is beleszaladtunk már csábítóan olcsó, vékony anyagú faforgács lemezes bútorba, amin már egy hónap után látszott, hogy nem fogja sokáig bírni az igénybevételt. Előre ezt nem lehet tudni, nyilván minden gyártó, kereskedő jó minőségűnek tünteti fel a termékét, de ha már van tapasztalatunk (vásárolt bútor) a kereskedőnél és remélhetőleg nem váltott beszállítót vagy technológiát, akkor már lehet tudni, mire számíthatunk egy újabb vásárlás esetén.

A bútorlapokat nem egy tömör anyagból vágják ki, hanem többféle összetevőből állítják össze iparilag, ehhez viszont kemikáliák is szükségesek, hogy egyben is maradjanak. Az ilyen módon előállított alapanyagok károsanyag-kibocsátását viszont szabályozzák (nem minden országban azonos módon –van ahol megengedőbbek, máshol pedig szigorúbbak). Az egyik ilyen, talán a szabályozásnál leginkább figyelt összetevő a formaldehid. A megengedhető kibocsátást különböző szabványok kontrollálják, hogy ne érje el az ember számára káros mértéket. Ebbe ennél mélyebben nem mennék bele, aki bővebben szeretne tájékozódni erről az anyagról, a Wikipédián vagy más (akár még szakmaibb) helyen is el tudja érni. Bízzunk benne, hogy valóban minden gyártó követi a normákat és a megengedett mennyiségen belül használja ezeket az anyagokat.

A tömör fa esetén a fentiekhez hasonló, általános, minden fára jellemző tulajdonságokat csak korlátozottan lehet elmondani. Ugyanis a különböző fafajták nagyon sok tulajdonságukban különböznek egymástól, sokféle célra alkalmasak vagy nem alkalmasak – van, amelyik kültérre, mert bírja a nedvességet, időjárási viszonyokat, van, amelyik pedig beltérre alkalmas, vagy akár hangszerekhez, eszközökhöz, csónakokhoz stb. Rengeteg fafajta van, mindegyikről nem tudnék részletesen írni, inkább megpróbálom az általánosítható tulajdonságaikat összefoglalni.

A súlyuk például nem ilyen J Vannak a látszat ellenére meglepően könnyű fafajták,én  például nagyon meglepődtem a mangófán, de könnyűnek mondható viszonylag pl. a lucfenyő is. De mivel most a bútorlapokkal hasonlítom össze a tömör fát, ezért általánosságban elmondható, hogy nehezebbek, és mivel sok esetben készen lehet a bútorokat megvenni, vagy nagyobb darabokban, érdemes megtervezni, hogy hogyan lesz elszállítva, becipelve a helyére, illetve egyáltalán befér-e az ajtón (vagy ablakon) a kiszemelt darab.

Viszont éppen ezért a készen kapott bútorokat nem kell összeszerelni és idő/affinitás/eszközök hiányában a bútor-összeszerelőnek fizetett díjat már kapásból meg lehet spórolni. Egy ágy esetén például természetesen nem lehet ezt megúszni, de azok általában pár darabban érkeznek, néhány csavart kell csak betekerni, hogy használatba vehessük.  Én egy általam készített tömörfa ágyat például gyorsabban össze tudok rakni, mint egy lapraszereltet (és nem hiszem, hogy másnak több idő lenne).

A vízállóságuk a fától függően változó, de ha nem kifejezetten vizet bíró fáról van szó – ilyen például a vörösfenyő, ami elég jól bírja, többek közt Velence épületei is ilyen oszlopokon állnak – akkor elmondható, hogy figyelni kell rá, hogy lehetőleg ne érje víz. Nem szélsőséges körülmények között tönkremenni nem fognak, mint egy nem megfelelően (vagy sehogy sem) zárt bútorlap, ami könnyen szétfoszlik tőle, de megváltozhat az alakja a vízfelvételtől (de akár a megváltozott páratartalomtól is), ami okozhat meglepetéseket. A felvett vizet megfelelő környezeti viszonyok mellett leadja, de nem ajánlott azzal játszani, hogy kitesszük a fa bútorunkat az esőbe, aztán hosszú ideig szárítjuk bent. Megfelelő felületkezeléssel a vízfelvételét lehet csökkenteni és nem minden esetben okoz gondot, például vannak fürdőszobába készített fa bútorok is, de azért ott is figyeljünk arra, hogy lehetőleg ne áztassuk. Ha nagyon vizes lett, töröljük le.

Teherbírásuk fafajtától függ, de ha a bútorkészítésben elterjedt anyagokat nézzük, mint fenyő, tölgy, bükk stb, akkor nem kell aggódni, ha megpakoljuk a szekrény polcait; ha a tervezett terheléshez igazított vastagságban készülnek, nem fog leszakadni. Itt azért meg kell jegyezni, hogy a valódi, tömör fa szerkezete nem olyan homogén, mint a bútorlapé, ezért ha van benne lazább szerkezetű, kevésbé tömör rész, vagy bármilyen rendkívüli szerkezeti eltérés és pont ott kap nagy terhelést, előfordulhat, hogy megreped/eltörik (egy alapos asztalos figyel arra, hogy a kritikus pontokon, ha látható valami hiba, nem használja fel oda azt az anyagot). Viszont ha az ember igazán rusztikus bútorral díszítené az otthonát, akkor még esztétikus is lehet egy-egy repedés az anyagon, ilyen például egy vastag, gerendalábú asztal, ahol a lábában hosszanti irányban, a stabilitását nem veszélyeztető repedések is lehetnek. Ezt egy bútorlap nem tudja produkálni (legfeljebb imitálni egy-egy rányomtatott repedés).

Megfelelő gondosság, vigyázat, ápolás mellett a fa bútorok évtizedekig oszlopos tagjai lehetnek berendezésünknek. Fafajtától függő, hogy mennyire hajlamos a sérülésre (egy puhafa, pl fenyő könnyebben sérül lazább szerkezete miatt, míg egy keményfa, pl. bükk jobban ellenáll a külső fizikai behatásoknak). Persze vannak olyan bútorok, ahol bizonyos kötéseknél (pl csavarral összehúzott székek) az anyag száradása miatt néha rá kell húzni, de ez nem azt jelenti, hogy tönkrement. Sokszor nem a csere a megoldás, hanem a javítás.

Hirtelen ezek jutottak eszembe, nyilván nem terjedt ki minden szempontra a leírás, csak az átlagos felhasználóknak leginkább kérdéses témákra.

Mindenesetre összefoglalnám a fentieket.

1. Ha kevesebb a pénzünk, a bútorlapos megoldást válasszuk. Illetve ezt vagyunk kénytelenek választani. Ha nagyobb a büdzsé, és szeretnénk valódi értéket és teljesen természetes anyagot vásárolni, ami akár több tízéven át szolgál minket és el is lehet adni 10-20-30 évesen is, akkor tömörfa bútor mellett tegyük le a voksunkat.
2. Ha sokat költözünk, sokszor rendezzük át a szobát, akkor a könnyen, egész kis darabbokra szétszedhető és viszonylag könnyebb (vigyázat, az mdf már nem olyan könnyű!) bútorlapos bútor a megoldás. Ha pedig nem költözünk sokat, igen hosszú távra tervezünk, nem kell mozgatni pakolgatni a bútort, nem fog gondot okozni a kevésbé szétszedhető és mozgatható tömörfa bútor.
3. Gondoljuk végig, hogy hova szeretnénk a bútordarabot helyezni. Konyhapultnak inkább a direkt ide tervezett laminált bútorlap ajánlott, mert vízálló és nem kell ápolni. Ha egy asztalt néha kivinnénk az udvarra és akár nedvesség is éri, a fa jobban fogja bírni, mint a bútorlap. Vizes helyiségekben nagyban függ attól, mennyire pancsolunk, és milyen darabot választottunk. De egy műanyag kis talp, ami megemeli a bútort, mindenképp ajánlott, hogy a földről ne szívja fel a nedvességet. De elterjedtebbek a bútorlapos megoldások fürdőszobába, mert a műanyag felülettel szinte tökéletesen le lehet zárni a felületét kívülről. Ha nem sérül meg ez a felület és ezért nem éri víz, akkor jobb megoldás.

Ha (a vizes helyiségen kívül természetesen) a padlón gondolkodunk, és melegburkolatot választunk, akkor a fát javaslom, sokkal inkább, mint a laminált parkettát. Utóbbi hamar tönkremegy/kopik és nem bírja a vizet. Egy masszív hajópadló sokkal tovább bírja és könnyen felújítható, nem kell rögtön cserélni.

4. Ha egyedi termékben gyönyörködnénk és nem szeretnénk a bútorainkkal minden második barátunknál találkozni, egyedi bútort vegyünk és inkább fából, ott nagyobb a mozgástér egyedi megoldásokban, kinézetben. Ha fontos számunkra az a fa felületének tapintása, az illata, a változatossága, és maga az érzés, hogy ez valódi fa, egyedi és senki másnak nincs ilyen, mi álmodtuk meg ilyennek és magunknak, akkor a tömörfa mellett tegyük le a voksunkat. Ha ez mellékes, nem számít az illata, a tapintása, csak a látszat és a funkció, akkor megfelelő lesz a „mű” is.
5. Ha olyan egyedi igényeink vannak, amit bútorlapból nem lehet megoldani, akkor fát leszünk kénytelenek választani. Vannak olyan kialakítású, olyan elemekből álló bútorok, amit nem lehet bútorlapból elkészíteni (MDF esetében valamivel több a lehetőség). Ha hajlítások, faragások, sok gömbölyítés, marás, szabálytalanabb formák vannak a tervezett bútoron, akkor az asztalos tömörfát fog ajánlani, erre készülni kell. Nem lehet mindent megvalósítani az olcsóbb bútorlap anyagból.
6. Ha nem szeretnénk foglalkozni a bútorral és megelégszünk az időnkénti portörléssel, akkor vagy bútorlapos megoldást válasszuk, vagy vállaljuk, hogy ezzel csökkentjük az élettartamát a tömörfa bútorunknak. Utóbbi ugyanis már kivágott, felhasznált állapotában is „él” és igényli a törődést, bútorápoló anyagokat, vagy felülettől függően olajozást, újrafestést stb. Pl. lehet konyhapultot is fából készíteni, de azzal – amellett, hogy vigyázunk rá – foglalkozni is kell, ápolni, olajozni, esetenként csiszolni és újra felületkezelni stb.

Ne gondolja senki, hogy egy, akár kifejezetten drága, ritka fafajtából készült tömörfa bútor valami varázslat folytán sokkal jobban bírja az igénybevételt (az árából következtetve) és nem kell vele foglalkozni. Vehetünk új autót 2-3 millió Ft-ért is, de akár 50-100 millióért is, és utóbbit is rendszeresen kell szervizbe vinni, annak is kopnak az alkatrészei, annak is behorpad az oldala, ha nekikoccanunk egy másik autónak. A bútorokkal ugyanez a helyzet. Az ára sok tényezőből áll össze, de ez nem feltétlenül az élettartamával, tartósságával áll egyenes arányosságban. Inkább az „extrákat” kell megfizetni, hogy mennyire ritka az anyag, mennyit kellett vele dolgozni, mennyire különleges kialakítású, megjelenésű. Azt mindenki maga dönti el, hogy mely szempontok igazán fontosak számára az otthona berendezésekor.

Remélem, sikerült támpontokat adnom, hogy milyen bútor lesz nekünk a megfelelő, vagy hogy megértsük néhány bútor árában lévő különbség okait.  És egy kis reklám a végére: ha valaki egyedi fa bútort szeretne, és tetszenek neki a munkáim, keressen meg bizalommal! :)