Milyen anyagokkal és hogyan dolgozom?

Az alapanyag kiválasztásánál lényeges szempont, hogy a termékek rusztikus stílusban fognak elkészülni, ezért mindenképp olyan fát keresek, amit jól lehet antikolni, változatos a színe, a mintázata, erezete. Erre nagyon alkalmas, és megfizethető anyag a fenyő. A fenyőn belül három fajtát lehet kapni a legtöbb helyen; ezek a luc, borovi és vörösfenyő. Utóbbi nem kifejezetten kicsi, beltéri dekorációkhoz való, ezért inkább lucfenyőből és borovi fenyőből készülnek az egyedi termékeim.

A fajták tulajdonságaiba faipari szempontból nem mennék bele, inkább arra térnék ki, hogy néznek ki. Mindkét típusban vannak sokkal homogénebb, jobb minőségi besorolású termékek, melyekben kevés a csomó, azok is kicsik és sajnos ezek nem olyan szépek, változatosak, hogy alkalmazni lehessen egy rusztikus stílusban elkészített dekorációhoz. Persze a gyenge minőség sem jó, mert túl gyantás (gyantatáskás), nagy és kieső csomók vannak benne, ezért én a kettő között keresgélek, ami nem széteső, mégis változatos összetételű.

Itt éppen az egyik legnéppszerűbb termék, az AMPM pohártartó készült. Valaha ez is natúr, világos fenyő volt, mielőtt kezelésbe vettem.

Mitől lesz rusztikus, antikolt egy natúr fenyő? A jól megválasztott felületkezeléstől. Használok lazúrt, olajos lazúrt, zománcfestéket, lenolajat, ásványi olajat, sokat csiszolok és égetek is olykor. Sőt, ezeket kombinálni is szoktam. Kedvencem az olaj, ami bár nem kifejezetten elterjedt hazánkban, véleményem szerint sokkal kényelmesebb a használata, mint a festékeké és sokkal szebb is az eredmény. Minél simábbra csiszolom az anyagot, annál inkább kiemeli a faanyag mintázatát az olaj - itt elsősorban a színezett olajokra gondolok. A lenolaj inkább csak mélyíti a színét.

Az alábbi, natúr, világos asztalnál olajos lazúrt használtam, hogy erősítsem a rusztikus hatást. Jól látható, hogy mennyivel jobban látszódik a faanyag mintázata, változatossága a felületkezelésnek köszönhetően.

Több termékemet csak olajjal kezelem, már így, önmagukban is gyönyörűek és kis csiszolással öreg, illetve használt hatásúak lesznek, mintha pár évig az udvaron várakozott volna a fa. Van olyan termékem, amit sötét olajjal kezelek, majd kap egy jobban fedő világos színt lazúrral vagy zománcfestékkel, amit már eleve úgy viszek fel, hogy ne fedjen teljesen, majd még vissza is csiszolok belőle, így már inkább a vintage irányba megy a termék kinézete, de az is nagyon jól néz ki és teljesen jól párosíthatók a rusztikus és vintage kiegészítők, ha a színek is harmonizálnak.

Ha igazán régies hatást akarunk adni a fának, drótkefével, vagy – ha időt akarunk spórolni – fúróba fogható kerek drótkefével megyek végig az anyagon szálirányban, így az erezetet fizikailag is, nem csak látványra sikerül kiemelni. Itt a szálkásság miatt át kell csiszolni, majd megkapja a színezőanyagot és gyakran újra átcsiszolom. Ilyenkor a magasabb részekről lejön a festék vagy olaj, a mélyebb részeken, ahol nem éri el a csiszolóvászon, ott marad és így még inkább rusztikus hatású eredményt kapunk.

Utolsó fázisként jöhet a lakkozás, amit nem minden esetben alkalmazok, terméktől függ, hogy kell-e rá, vagy sem. De sosem magasfényű lakkal, nem az nem áll jól a rusztikus stílusú dekorációknak.

Összefoglalva tehát, új, még használatlan fával dolgozom. Sajnos az újrahasznosított anyagoknál nem lehet tudni, hogy korábban mivel kezelték, milyen anyagot szívott be magába, hol, hogyan tárolták, ezért egészségügyi szempontból maradok az új alapanyagnál. Felületkezelő anyagoknál is csak olyat használok, amiben nincsenek egészségre káros anyagok, többek közt azért, mert beltéri, sok esetben konyhai ,vagy hálószobai kiegészítőim vannak.