Most jön az izgalmasabb rész, mert most nem a szobát kell felkészíteni az új házikó ágy fogadására, hanem az új tulajdonosát, lakóját.
Fontos leszögeznem, hogy az alábbiakat nem gyermekpszichológiai szakmai szempontok mentén írom, hanem mint kifejezetten gyerekágyakkal foglalkozó asztalos, közel 1000 ágy elkészítésével a hátam mögött, illetve mint apuka, akinek a kisfia már szintén házikó ágyban alszik.
Ahogy szülőként is nagy dolog, ha gyermekünk kinő egy ágyat, úgy a gyermekünknek is egy újabb nagy lépés, amit megtesz a fejlődése során.
Nyilván függ attól, hogy milyen idős, illetve fejlett már a gyermekünk, de fontos, hogy valamilyen módon előre készítsük fel, tudatosítsuk benne, hogy hamarosan új ágya lesz, meséljünk róla, mutathatunk képet róla, és hogy ez milyen izgalmas lesz, mert már nagyfiú/lány, aki már nagy ágyat kap, ami az ő kis háza/birodalma lesz. Legyen ott, amikor tervezgetitek a szobában a leendő helyét, ha már érti, be is vonhatjátok az ötletelésbe.
Amikor pedig megérkezik az ágy, akkor nagyon izgalmas dolog történik, hiszen az asztalos bácsi meghozta az új házikó ágyát, és habitustól függően ebben részt is vehet, vagy ha bátortalanabb, nézheti messzebbről, ahogy készül. Amint pedig elkészül, bíztassuk, hogy vegye birtokba, próbálja ki, hemperegjen, vigye be a kedvenc játékait, hisz azok is ott fogknak mostantól lakni vele.
Érdemes lehet legalább az első napokban még együtt aludni vele, míg megszokja az új helyét a gyermekünk (ha erre alkalmas az ágy, illetve a szoba), és ezzel az új helyzettel jobb, ha nem egyedül birkózik meg.
Bízom benne, hogy az eddig leírtak sok szülőnek segítségül szolgálnak, ha megszületett a döntés a házikó ágyra váltásról és közeledik az átvétel napja.
